ITADOKT klub
február 22., péntek, 14 óra
ELTE BTK Olasz Tanszék
1088 Budapest, Múzeum krt. 4/c
Hajnóczi Kristóf és Benke László
beszámolója témájuk közérdeklődésre számot tartó problémáiról.
február 22., péntek, 14 óra
ELTE BTK Olasz Tanszék
1088 Budapest, Múzeum krt. 4/c
Hajnóczi Kristóf és Benke László
beszámolója témájuk közérdeklődésre számot tartó problémáiról.
Hajnóczi Kristóf:
Reformáció Olaszországban
Eredetileg egy nagyobb, összefüggő képet szerettem volna nyújtani a reformáció mint európai jelenség-együttes itáliai nyomairól, végigtekintve a Fésziget irodalmán a XVI. század elejétől a XIX. század végéig. Ám még az elsődleges irodalomra, a tulajdonképpeni szövegforrásokra összpontosítva - azaz lényegében leszűkítve a vizsgálódást a reformáció korabeli irodalomra - is tengernyi szöveg marad; ráadásul még ezekre összpontosítva sem lett volna biztos, hogy el tudom érni eredeti célomat, azaz hogy tolmácsolásomban valamilyen összefüggő képpé álljanak össze az általam összeválogatott szövegek.
Így a dolgok pillanatnyi állása szerint a dolgozat célja csupán az, hogy bemutasson néhány, a korral foglalkozó XX. századi szöveget. A protestáns reformációnak, és azon belül az itáliai eseményeknek napjainkban gyorsan gyarapodó olasz szakirodalma van; egyetemi és egyetemközi kutatócsoportok jönnek létre, lassan nincsen olyan figurája a Cinquecento e néhány középső évtizedének, akinek ne lenne legalább egy szakavatott kutatója, történészek vállalkoznak arra, hogy egy szuszra megírják az itáliai reformáció történetét dióhéjban, és közben egymást érik a szöveg-összehasonlítások, a reprint kiadások vagy a napjainkig kéziratban maradt szövegek kritikai kiadásai, a konferenciakötetek - sőt, több életrajzi regényünk is van. Mindez - többnyire - felekezeti vitáktól mentesen, régi sérelmek felhánytorgatása nélkül, bár jól kivehető értelmezési sémák mentén zajlik.
Ebből válogatok, teljesen önkényesen, nyilvánvalóan a teljesség igénye nélkül. Nem szakmai okok vezetnek, inkább az, hogy többféle profilú, indíttatású, műfajú, mondanivalójú írás legyen együtt. Van közöttük rövid történeti összefoglaló, van rövid esszé az európai reformáció központi alakjainak humanista hátteréről, van az itáliai reformáció történetét részletesen ismertető mű, van regény, és - végül, de nem utolsó sorban - van egy műfajilag nehezen besorolható, ám annál érdekesebb könyv Itália és a reformáció viszonyáról.Ennyit elöljáróban...
Benke László:
Eredetileg egy nagyobb, összefüggő képet szerettem volna nyújtani a reformáció mint európai jelenség-együttes itáliai nyomairól, végigtekintve a Fésziget irodalmán a XVI. század elejétől a XIX. század végéig. Ám még az elsődleges irodalomra, a tulajdonképpeni szövegforrásokra összpontosítva - azaz lényegében leszűkítve a vizsgálódást a reformáció korabeli irodalomra - is tengernyi szöveg marad; ráadásul még ezekre összpontosítva sem lett volna biztos, hogy el tudom érni eredeti célomat, azaz hogy tolmácsolásomban valamilyen összefüggő képpé álljanak össze az általam összeválogatott szövegek.
Így a dolgok pillanatnyi állása szerint a dolgozat célja csupán az, hogy bemutasson néhány, a korral foglalkozó XX. századi szöveget. A protestáns reformációnak, és azon belül az itáliai eseményeknek napjainkban gyorsan gyarapodó olasz szakirodalma van; egyetemi és egyetemközi kutatócsoportok jönnek létre, lassan nincsen olyan figurája a Cinquecento e néhány középső évtizedének, akinek ne lenne legalább egy szakavatott kutatója, történészek vállalkoznak arra, hogy egy szuszra megírják az itáliai reformáció történetét dióhéjban, és közben egymást érik a szöveg-összehasonlítások, a reprint kiadások vagy a napjainkig kéziratban maradt szövegek kritikai kiadásai, a konferenciakötetek - sőt, több életrajzi regényünk is van. Mindez - többnyire - felekezeti vitáktól mentesen, régi sérelmek felhánytorgatása nélkül, bár jól kivehető értelmezési sémák mentén zajlik.
Ebből válogatok, teljesen önkényesen, nyilvánvalóan a teljesség igénye nélkül. Nem szakmai okok vezetnek, inkább az, hogy többféle profilú, indíttatású, műfajú, mondanivalójú írás legyen együtt. Van közöttük rövid történeti összefoglaló, van rövid esszé az európai reformáció központi alakjainak humanista hátteréről, van az itáliai reformáció történetét részletesen ismertető mű, van regény, és - végül, de nem utolsó sorban - van egy műfajilag nehezen besorolható, ám annál érdekesebb könyv Itália és a reformáció viszonyáról.Ennyit elöljáróban...
Benke László:
Az itáliai zsidó közösségek népnyelvi Bibliái a középkortól az ellenreformációig: a bibliafordítás mint a vallásközi polémia színtere
Témavezetők: Király Erzsébet, Komoróczy Géza
A kereszténység születése óta a zsidósággal folytatott vallási polémiák leghangsúlyosabb eleme a két közösség eltérő Biblia-olvasata. Míg keresztények számára az Ószövetség próféciákat és "előképeket" tartalmaz, amelyek a názáreti Jézus szolgálata és kereszthalála során teljesedtek be; a zsidó írásmagyarázat számára a héber Bibliának ugyanezek a versei Izrael hányattatásairól és a nép eljövendő megváltásáról szólnak, vagy éppen teljesen nélkülözik a prófétikus--messianisztikus tartalmat.
A 16. század második felében Itália zsidó közösségeire folytonos nyomásként nehezedett az egyház térítői buzgalma: a Pápai Állam és több észak-itáliai város gettóinak lakóit egyebek mellett szombatról szombatra prédikációk hallgatására kötelezték. A hitközségek védekezésének fő színterei az elemi iskola és a házitanítás voltak, ahol ekkoriban kéziratos olasz bibliafordítások voltak használatban a közösségek legsérülékenyebb része, a "tanulatlanok" -- gyerekek és nők -- épülésére, akik a héber betűvetést ismerték, de a nyelvet nem eléggé, hogy eredetiben olvashassák a Bibliát.
Az itáliai zsidó közösségek népnyelvi Bibliáit máig nem tárták fel alaposan: csak mintaszövegek jelentek meg belőlük, amelyeket nyelvi elemzésnek vetettek alá. Pedig ezek a belső használatra szánt szövegek a térítői nyomás "ellenszérumaként" is szolgáltak -- hogy miként és milyen mértékben, azt a doktori kutatómunkám kísérli meg feltárni.
A kereszténység születése óta a zsidósággal folytatott vallási polémiák leghangsúlyosabb eleme a két közösség eltérő Biblia-olvasata. Míg keresztények számára az Ószövetség próféciákat és "előképeket" tartalmaz, amelyek a názáreti Jézus szolgálata és kereszthalála során teljesedtek be; a zsidó írásmagyarázat számára a héber Bibliának ugyanezek a versei Izrael hányattatásairól és a nép eljövendő megváltásáról szólnak, vagy éppen teljesen nélkülözik a prófétikus--messianisztikus tartalmat.
A 16. század második felében Itália zsidó közösségeire folytonos nyomásként nehezedett az egyház térítői buzgalma: a Pápai Állam és több észak-itáliai város gettóinak lakóit egyebek mellett szombatról szombatra prédikációk hallgatására kötelezték. A hitközségek védekezésének fő színterei az elemi iskola és a házitanítás voltak, ahol ekkoriban kéziratos olasz bibliafordítások voltak használatban a közösségek legsérülékenyebb része, a "tanulatlanok" -- gyerekek és nők -- épülésére, akik a héber betűvetést ismerték, de a nyelvet nem eléggé, hogy eredetiben olvashassák a Bibliát.
Az itáliai zsidó közösségek népnyelvi Bibliáit máig nem tárták fel alaposan: csak mintaszövegek jelentek meg belőlük, amelyeket nyelvi elemzésnek vetettek alá. Pedig ezek a belső használatra szánt szövegek a térítői nyomás "ellenszérumaként" is szolgáltak -- hogy miként és milyen mértékben, azt a doktori kutatómunkám kísérli meg feltárni.
